Hová tűntek az  álláshirdetések? Az álláshirdetések nélküli ország.

Több mint 15 éve dolgozom ebben az országban, és most teljesen őszintén egyre többször van sírhatnékom, amikor meglátok egy álláshirdetést.

Személy szerint sok évet töltöttem el a HR és a marketing területén. Ismerem mindkettőt. Úgy tartom tisztességesnek ha tudod, hogy sokat foglalkozom álláshirdetésekkel, és azzal, hogy hogyan lehet hatékonyan meghirdetni egy munkakört. Nagyon sok céggel, és hirdetővel beszéltem már és egyszerűen kiábrándító, hogy mennyire nem értik még mindig sokan, hogy a világ megváltozott, és ezzel együtt a munka, az álláskeresők is megváltoztak. Vegyünk egy átlagos álláshirdetést. Azaz már itt kezdjük el a pontosítást,mert bizony álláshirdetést olyan ritkán látni az állásportálokon, mint a fehér hollót. Helyette kiteszik azt a sok munkaköri leírást. Mert itt jön az első probléma, hogy álláshirdetések helyett munkaköri leírásokat tesznek ki a cégek, pedig azoknak aztán semmi közük a hirdetésekhez. Még a szóban is benne van, hogy hirdetés.

Neked eszedbe jutna, hogy úgy add el a kocsidat, hogy kiteszed a műszaki vizsgád leírását? Mert kábé ez ilyen.

A munkavállaló megváltozott

Az a munkavállaló akit régen ismertünk meghalt. Helyette már egy megváltozott munkavállalói típus él.

Régebben küzdöttünk a munkáért, sőt a régi rendszer hagyatékaként ( közveszélyes munkakerülő, ha még emlékezik valaki) dolgozni akartunk, és a munkáltatóra úgy néztek, mint ahogy te néztél gyerekkorodban az apádra. Tekintélyként. Örültek ha kaptak munkát, és kerestek is. Nem válogattak, hanem jelentkeztek. Nem kellett eladni neki a munkát, mert marketing nélkül is megvették. Kényelmes helyzet volt.
A mai munkavállaló már nem ilyen. Ő nem dolgozni akar, hanem jó munkahelyet keres.

Ő nem úgy néz már rád, mint munkáltatóra, mint tekintélyre, hanem mint egy értékesítőre, aki belőle él. Élményt keres, és válogat. Tudja, hogy fontos értéket képvisel, hiányos árucikk, ezért alkudozik, és él ( vagy visszaél) a helyzetével.

A mai munkaerőpiac jobban hasonlít egy bevásárlóközpontra, ahol mindenki próbálja eladni a hiányzó pozícióit kirakat, pult fények és feliratok nélkül. Helyette inkább azt mutogatják, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy ne dőljön össze a boltjuk.( munkaköri leírás).

Hasznos és jó, hogy munkavállalóként rájöttünk a saját értékünkre. Jobban képesek vagyunk kiállni a jogainkért, élhetőbb fizetést kérhetünk, és tudatosabban választhatjuk meg, hogy hol és mit dolgozzunk, tisztába került a saját értékével. Kínálati piacból keresleti piac lett.

Röviden, a munkavállalók megváltoztak, és rájöttek, hogy értékesek. A rendszerváltás utáni Magyarországon a siker okozta eufória és a korlátlan lehetőségek illúziója miatt ( amit mind a vad kapitalizmusba való belépés és a szovjet rendszer eltűnése miatti öröm okozott) mindenki dolgozni és vállalkozni akart. Ehhez jött egy gyorsan pörgő gazdasági fellendülés, rengeteg kiaknázatlan üzleti lehetőség és persze a híres neves privatizáció. A munkavállalói morál, az új lehetőségek és növekvő lehetőségek egy olyan munkaerőpiacot hoztak létre, ahol mindenki dolgozni akart, de senki nem tudta, hogy mennyit ér valójában a munkája. És mielőtt még ezen elgondolkozhattunk volna, észbe kellett kapnunk, hogy több a munkavállaló, mint a munkahely, illetve kevesebb a jó munkahely,mint ahányan jelentkeznek rá.

Azaz verseny indult a jó munkahelyekért.

A munkavállalók futni kezdtek a munkák iránt, a munkáltatók pedig dőzsöltek a jelentkezőkben, és szépen lassan elkényelmesedtek. Először csak a kiválasztásra, és hirdetésekre jutó idő kezdett el csökkeni, majd szépen lassan a munkavállalók – vagy mostani nevükön humánerőforrás – megbecsülése is, azzal a jelszóval, hogy mindenki pótolható, úgyis jön és van másik 100 jelentkező stb.

Na ez az ami már nincs. Ez megszűnt. Egész pontosan felcserélődött a helyzet. Több a munka, minta munkavállaló. Bár igazából ez sem igaz, mert mélyen hiszek, és tapasztalom, hogy bőven van még munkaerő az országban, csak egyszerűen annyira érdektelenek a hirdetések, hogy vagy el sem megy, vagy észre sem veszi a hirdetést. Meg kell végre érteni, hogy ahhoz, hogy elérd a munkavállalót, fel kell kelteni a figyelmét. Ahhoz, hogy felkeltsd a figyelmét kiemelkedően érdekesnek kell lenned. Ahhoz, hogy kiemelkedően érdekes legyél, tudnod kell mi érdekli, mi jár a tökéletes jelentkeződ fejében. Ahhoz, hogy tudd, mi jár a fejében , ismerned kell a gondolkodását, érzelmeit, és tudnod kell, hogy írj le ezeket, a jelentkeződ nyelvén. Mert ettől lesz érdekes és ettől fog működni a hirdetésed.

Itt az ideje, hogy megváltozzon a gondolkodásmódod a munkavállalókról is.

Ui: Ha felvetődött a fejedben, hogy a Covid miatt ez már nem igaz, hiszen egyre több munkanélküli lesz, akkor megnyugtatlak, hogy nem, a helyzet továbbra is igaz maradt. De erre ennek a blogsorozatnak a következő részeiben térek majd ki.

Írjon egy hozzászólást